Fotósok,ha sétálnak....

Mire eljött a szombat,már csak ketten maradtunk Manóvezérrel.Sajnáltam ,hogy a többiek nem tudtak eljönni,de más elfoglaltságuk volt.
Mert az idő az szép volt....igaz a szél néha fel akart borítani minket.
Manóvezér tervezte az útvonalat.Rábíztam magam.
A Deák téren volt a találkozó.
Innen indultunk,le a Duna-partra,át a Lánchídon, a Rondellán felsétálva a Várba,majd át a Mátyás templomig.

Fő téri séta..

Tegnap,egész nap havazott még.Ma gyönyörű napsütés,és végre plusszok,mehetnékem volt...Felkaptam a gépem,és elindultam,de valahogy semmi nem fogta meg a szemem.A téma az utcán hever..mondják..ebből annyi volt az igaz,hogy állandóan a lábam elé kellett néznem,mert ha nem figyeltem,bokáig merültem a latyakba.A Milleniumi  park felé vettem az irányt.Egy ilyen orrom elé nézéskor láttam meg a napórát.Nem mutatta az időt,mert valami beárnyékolta,bár a téli időszámítás miatt úgysem lett volna hiteles.

Vadkacsák,sirályok,hattyúk ..télen

Fogalmam sincs hogyan vészelik át a telet.
Ha befagy minden,nem tudnak hínárt eszegetni.
Azt mondják az okosok,nem szabad nekik kenyeret adni,mert belepusztulhatnak.
Attól függetlenül,mindenki kenyeret ad nekik az ínséges időkben..(és még nem pusztultak  ki...most lehet,hogy megköveznek a madárvédők)
Van ugyan egy madáreleség automata a parton,egy százasért lehet vételezni egy negyedmaréknyi -mihez is
hasonlít?talán mint a tortadara-pillekönnyű nemtudommit-,amit nem lehet odadobni nekik,csak úgy elszórni
a cipőnk orra elé,és ugye olyan közel  azért nem merészkednek.
Mit mondjak,ez nem is olyan izgalmas látvány,mint amikor harcolnak az odadobott kenyérdarabokért.
Kedélyeket lehűtendő..én csak fotóztam...

Nagyon ...tél van.

Ma  nem esett már a hó,szikrázó napsütés volt.

Végre kimerészkedtem fotózni, elegem is volt már a bezártságból,mert a kötelezők miatt dugtam csak ki az orrom napok óta.Jól beöltöztem,mert  foga van az időnek,és miután már úgy éreztem magam, mint egy kötözött virsli,elindultam..

     Jégszirének éneke...


Kemény fagy van mostanában.Jegesedik a Balaton.
Egyre kisebb a vízimadarak élettere.
A parton bóklásztam,fotótémát keresve..miközben próbáltam lefeszegetni fagyott ujjaimat az exponálógombról,
és akkor meghallottam....

Először nem is tudtam, mit is hallok..
Mint amikor egy üres üvegbe belefúj az ember,talán..de ez sokkal magasabb hang 
volt.Távoli,és nagyon misztikus,hol elhalkult,hol felerősödött...a szél zenélt a jéggel..
a Jégszirének énekeltek...
Fantasztikus élmény volt.